Azonban újabban azon veszem észre magam, hogyha falat kell átütni azért, hogy valami sikerüljön, akkor az már nem az én utam. Nem tudom, hogy ez a korral jár avagy sem, de ma biztosan feladtam, vagy inkább megadtam magam az univerzum akarata előtt.
Szerintem a hasonló rezgésű emberek, mind azt érezték pár hete, hogy valami nem stimmel. Hát én biztosan ezt éreztem. Mint aki nincs teljesen összhangban magával. Mindenre érzékenyebben reagáltam és mindent a magam módján, erősen, hittel, megingathatatlanul AKARTAM. Aztán a sorskerekem megállított.

Úgy döntött, hogy hazaküld egy kicsit magammal lenni. Aztán ahogy itthon vagyok és elkezd lecsitulni bennem minden, ismét előjött a “kisördög” a fülem mögül aki azt súgja, hogy túlzásokba estem. Először persze nem akarja meghallani az ember a dolgokat, mert ááá ezmegezmegazmegamaz biztosan csak azért történt, mert próbára tesz az élet.

Bizony próbára, hogy megnézze, pontosan mennyire is vagy hülye.

Nos, az ember a végsőkig próbál küzdeni, és ráébred, hogy olykor fel kell adnia a küzdést, mert indokolatlanul rossz energiák gyűrűjébe keveredik. Érzékenyek vagyunk, de az elutasításoktól még érzékenyebbé válhatunk. Ezekből az elutasításokból pedig a szorgos részlegnek és a rendeseknek jutott bőven elég. Ezek az elutasítások pedig semmi mások, mint PIROS JELZÉSEK! Bevallom én sokszor a “mentális sárga jelzésen”még átmentem

Rizikóztam? Igen! Kockáztattam? Igen! És mégis minek?

Észre kellett volna vennem, hogy ahol piros a jelzés és kong a fejemben még a visító hangja is, ott már rohadtul lefékezek és nem átsurranni próbálok még egy kicsit. NEKÜNK MAGUNKNAK okozzuk a legnagyobb gondokat.
Nem önzőség ha az ember mindenkivel szemben meghúzza a határt és kijelöli azokat, és nem kizárólag magával szemben vannak túlzott elvárásai.
Mi értelme van annak, hogy görcsösen akarunk valamit, görcsből tervezünk, görcsből akarunk tudatosabbak lenni és görcsből akarunk csakazértis megoldani dolgokat…..?
Amikor az ember ebbe, vagyis a saját erején felül tett felesleges dolgokba belefárad, na akkor van az elengedés kezdete.

Azt hiszem én most erre a pontra érkeztem meg.

Bevallom, jobb lett volna, ha nem ebben a formában jutok el idáig. Jobb lett volna ha leszarom jobban a dolgokat. Jobb lett volna, ha másként tekintek az emberekre, akár pontosan úgy, ahogy megérdemlik, legyen az jó értelemben véve, vagy legyen az szigorú értelemben véve.
Engem rendesen megviselt, ahogy láttam, hogy az emberek egy ilyen durva világi élethelyzet után sem képesek a változásra. És ez sajnos az ember legszűkebb körére is igaz.

Nem leszel te rendes családtag attól, mert hagyod, hogy a néhányan beléd töröljék a lábukat.
Tudod mi leszel? Egy hülye, akit majd újra csak akkor fognak kedvelni, ha segítesz.

Nem leszel te ügyesebb üzletember attól, mert most szarért-húgyért odaadod a portékádat mindenkinek.
Tudod mi leszel te? Egy hülye, aki a saját megélhetését kockáztatja olyanokért akik pont leszarják, hogy te miből veszel kenyeret.

Nem leszel te jobb barátja senkinek attól, mert mindenben segíted vagy támogatod az illetőt.
Tud mi leszel te? Egy hülye, akivel vidámkodni nem fognak, de depizni annál inkább.

Nem leszel te jobb nő attól, mert éjjel-nappal azzal leszel elfoglalva, hogy fogynod kéne.
Tudod mi leszel te? Egy hülye, aki fejben, folyamatosan bűntudatban lesz minden étel miatt, amit megeszik vagy megenne.

Kell még a megfelelési kényszer, vagy elég lesz belőle? Nem jönnek vissza a régi ügyfeleid? Szerinted miért hívjuk őket régi ügyfeleknek? Lehet, hogy azért mert régi, és nem aktuális. Nem hoznak Neked elég pénzt és te akciózol? Ohh de szuper ötlet! Aztán majd amikor már 3000 Forint lesz egy fél kiló eper, akkor majd te is csurgatni fogod rá a nyálad, mert te eljótékonykodtad a saját veszteségedre a pénzedet, mások javára, akik meg sem becsülnek?
Nem állnak ki melletted azok akiket te szeretsz?
Na akkor, Neked mi a dolgod? Kiállni értük, vagy úgy dönteni, hogy álljanak ki ők is magukért?hmmm?
Csak a rosszat látják benned? Na vajon ki az aki ezt merészeli? Az, akinek ha a csillagokat lehozod az égről akkor is csak azt látja, hogy Neked mi a hibád?
Nem tisztelnek Téged? Nahát! Te tiszteled magad?
Nem vesznek komolyan? Annál jobb, legalább mosolyogva küldheted el őket a francba. Egyszer és mindenkorra meg kell érteni, hogy az ÖNOSTOROZÁSNAK VÉGET KELL VETNI!
Nem kell megfelelni szürreális elvárásoknak, és nem kell részt venni ócska rivalizálásokban sem.
Nem kell tűrni azokat akiknek mindig bajuk van, mert rád ragad az a sok szenny amit beengedsz belőlük.

MEG KELL HÚZNI A HATÁRT!

Elengedés kell? Akkor mire vársz? Bezárt ajtókat az döngessen akinek nincs kulcsa! Önbecsülés, önszeretet, öntisztelet, önbátorság, önerő… az összes többi energiaember majd igazodik e köré, vagy elmenekül ennek láttán.
Azonban ha az ember nem dönt és közöl és halad, akkor sosem lesz más, mint aki valamit mindig próbál elengedni!
Nyissátok ki a napernyőt, mert az eső után azonnal kisüt a nap….
Sütkérezzetek, nyaraljatok, lazuljatok és engedjétek szeretni magatokat önmagatoknak is ,és másoknak is… az emberenergiák majd jól megirigyelik micsoda változáson mentetek keresztül!

Az irigységet érezni ezerszer jobb, mint a szánalmat!