A WomenŐ egy írásos világ, mely rámutat azokra a hézagokra egy nő, egy férfi életében, melyet kijavíthat, ha van hozzá bátorsá

A céltalanság fura állomás.

A mai világ tele van lehetőségekkel, és mégis történik olyan, amikor az emberben semmi motiváció nincs. Amikor bennem ilyen folyamatok zajlanak, sokszor azért van, mert fáradtabb vagyok a kelleténél, de előfordult már olyan is, hogy mások befolyásoltak, amikor a céljaimról beszéltem.

Ma, a mai eszemmel, már tudom, hogy akik az ötleteimre valaha is fintorogva néztek, azok már azt is irigyelték, hogy bennem van tettvágy. Más kérdés, hogy én voltam a hülye, hogy nem valósítottam meg az akkori célokat, hanem hagytam magam lebeszélni.

Nade miért hagytam? Hát, mert nem akartam eléggé.

A depressziós emberek zöme nem talál érdemi célokat magának. Sajnálatos módon azt gondolják magukban, hogy ááá én azt úgysem érhetem el, így kvázi lebeszélik magukat egy pici lépésről is. Nekem is van olyan, hogy rutinszerűen élek, hiszen az egész életem, nagyjából perecekre bevan osztva. Nincs üresjárat, nincs szusszanás, hanem rendszer van.
Mégis hiszem, hogy a rendszert olykor át kell hágni, és bizony meg kell próbálni mást csinálni időközönként. Mert a rutin egy olyan körforgás ami felőrli az embert.

A depresszió bizony a rutin barátja és a cél ellensége.

A depresszió nem hagy cselekedni egészen addig, míg már annyira unod, hogy rossz a kedved, hogy kikívánkozol belőle. Nem hiszem, hogy nem lehet pici lépésekben haladni, és apró, de jópofa célokat kitűzni az embernek. Igenis lehetnek azok a lépések egészen pirinyók is, mégha mások szerint azok a léptékek smafunak számítanak.
Nyelvet sem lehet megtanulni csak betűkből, és dolgokat elérni sem lehet csakis folyamatként. 

De a legrosszabb az a semmi cselekedet. 

Nincs annál idegőrlőbb, mint mikor tudja az ember, hogy eljött az ideje szert tennie valami szokatlanra, netán valami olyanra, aminek tegnap még nem volt a birtokában, de mégis halasztja saját magában az első lépést.

Már rosszabb nem is lehetne annál, mint amiben van, de mégis kivár és önmagától elvárja a halogatás miatti felmentést. Én hiszem azt, hogy a legrosszabb dolog saját magunknak megígérni valamit ,és azt nem betartani.
Az, amikor tudod, és eldöntöd, de mégis elvacakolsz a dolgoddal még egy darabig, netántán heteket, hónapokat töltesz azzal, hogy mérlegelsz és latolgatsz, kizárólag arról szól, hogy a saját idődet vesztegeted.
A depressziós embereknek túl sok idejük van rágódni, és erre tesznek rá minden nap egy lapáttal. Nem állnak be a tükör elé, és nem mondják ki, hogy na most aztán elegem van belőled, hanem elsétálnak a tükör előtt, mintha ott sem lenne önmaguk valósága.

Jókora stressz, főleg az építő stressz tódulna a nyakukba, hogyha belátnák, hogy sorsuk jobbá tételéhez bizony nekik kell változtatni, mégpedig azonnal. Az építő stressz pedig egy újabb szokatlan, idegen érzés, hiszen teljesen eltér a dagonyázós állapottól ,és esélytelen abban a pillanatban kideríteni, hogy vajon merre is visz.

Egy dolgot kellene mindenkinek szem előtt tartani, mégpedig azt, hogy minden pici, icicpici lépés több és értékesebb, mint a toporgás.

Hányszor hallottam már nagy fogadkozásokat másoktól, hogy most aztán másképp lesz, és később, évekkel később mikor beszédtéma volt az illető útja, bizony megállapítottuk, hogy nem változott semmit. Nem vagyunk egyformák, de mégis azt hiszem fejlődni, tenni, jó életet teremteni jött ide mindenki a földre. Talán kötelességünk lenne ennek a tervnek a részeként működni, a hacsakok és a nemdebárok között!

Láttam én már olyan futót, aki 5 percet sem bírt lefutni, most pedig bemelegítésnek szalad fél órákat edzés előtt. Jól ismerem, én vagyok az.

Nem volt ciki, hogy hazacipeltem a futógépet, amiért túl sokat fizettem akkoriban, és 5 percnél mindig leszálltam róla. Az ember azt hiszi, hogy azért mert van eszköze, majd lesz eredménye is. Nagy tévedés. Az eszköz ugyan segítség, de az eredmény benned van, és nem adja oda csak úgy senki, hogy nesze, nekem már megvolt, a tiéd lehet. Azokat a kilométereket amiket én már lefutottam és még bőven fogok is, senkinek nem adom, és senkitől el nem vehetem. Ez ilyen egyszerű.

Az ember legbelső eredménye a sajátja.

Szónokoljak arról is, hogy attól lesz egyenes testtartás, önbecsülés, önszeretet? Bizony igen, attól lesz. A majdtól, a tudom-tudom, de olyan nehéztől, és a várakozás a kattra állapottól nem lesz! Csak attól lesz, attól az önmagad számára megtett pici kis lépéstől. Azoktól sem lesz, akik lebeszélnek, sőt, azoktól sem lesz akik rábeszélnek. Mindkét tábort lehet okolni a meg nem tett dolgokért, és az elhamarkodott dolgokért.

Az ember ugyanis imád mást okolni saját önbecsülésének a hiánya miatt.

Mert a párom ezt mondta, mert a haverom azt mondta, mert az anyám, az apám, a karma, a Józska a Pista, és Jolika a gyógyszertárból ezt és azt tette, ezért én ma nem érzem magam jól, teljesnek, boldognak, de céltalannak annál inkább. Mindenkinek a legnagyobb ellensége saját maga, és a saját maga által kreált, kifogásszerű képződmények. Amire van hatásod tedd meg, amire nincs, azzal nem tudsz mit tenni!

Azonban az a tény, hogy valami irányt illik tenni azért, hogyha valaki céltudatlan, mégiscsak szemmel látható és kézzel is fogható. Illik, rohadtul illik fejlődni, tenni, teremteni. Nem illik hazudni magunknak. Mentségeket keresni, kifogásokkal elaludni és túlrágódni mindent, na azt sem illik. Minek? Neked ennyi időd van? Nekem nincs. Nekem új autót kell vennem, és szeretnék megint kockahasat. Nekem sem esik jól a spórolás a pénzzel és az étellel, de jól fog esni, mikor a célomat elértem.Valahogy így volt a futással is. Azóta sok öt percet értem el, és mindegyik öt perc csak az enyééééééém.

…és nem, nem kell elhinned, hogy Neked az úgysem fog menni….!  Hacsak be nem beszéled magadnak, de az már egy másik történet… És nem is nyárra való…

Ha tetszett a cikk nyomj egy like-ot és oszd meg!
Ismerőseid is értékelni fogják!

Köszönöm!
Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
hatásban tartás

A hatásba tartás avagy a kamu hírek jobban terjednek.

Amit talán senki nem lát teljesen tisztán az egy egyszerű dolog, mégpedig a “hatásban” tartás. Ma amikor Mónival elbeszélgettünk, mindketten egyetértettünk abban, hogy valami rohadtul megváltozott a világban.
Régebben, amikor mi fiatalabbak voltunk, akkor is döbbentünk meg néha az emberek cselekedetein, de manapság ez mindennapos.

Elolvasom »
életszerű élet

Életszerű életcél.

Azt hiszem a negatív önképpel rendelkező embernek mindig lesz egy zsigeri válasza, ami egyszerűen maga az ELUTASÍTÁS. Ezen a héten arra szeretnélek ösztönözni benneteket, hogy próbáljatok meg mélyen önmagatokba nézni! Ideje van ennek, főleg telihold környékén.

Elolvasom »