A WomenŐ egy írásos világ, mely rámutat azokra a hézagokra egy nő, egy férfi életében, melyet kijavíthat, ha van hozzá bátorsá

Az emberek zömének pusztán szeretetre van szüksége.

Aztán hogy szeressük egymást, hogyha gyakrabban állunk harcban egymással, mint egymás mellett? Ritkán adatik meg, hogy áramoltatva szerethetjük egymást.

Az elvárás, a ridegség, az udvariatlanság, a gőg, a túlzott énközpontúság már leghamarabb gyerekkorban megmutatkozik és a felnőtté válás folyamatiban mind inkább kitűnik. Ahogy átveszi az “élet” a főszerepet, sokszor hisszük azt mi emberek, hogy megyünk a csatába minden nap, és ezért olyan rettenetes energiákat gerjesztünk magunkból, hogy még a kóbor macska is elrohan mellőlünk.

Aki már gyerekkorában is jótét lélek volt, annak szinte szenvedés volt minden, amikor a szeretetnek a szikráját sem érezhette meg másoktól. Akiben bőven van szeretet, az szeret is. Szeret és megtanulja, hogyan fejezze ki azt. Nem mindig elvár és a legkevésbé sem harcol .
Azon gondolkodtam, hogyha egy napig mindenkit úgy szeretnék, ahogyan ő szeretné, hogy szeressem vajon boldog lennék e, vagy boldog lenne e az, akit szeretek.

Aztán rájöttem, hogy a szürkeséget szeretném csak színes ceruzákkal feldobni, ami persze számomra nagy tanulás lenne, nagy lépés, de másoknak fel sem tűnne.
Az ember általánosságban hirdeti a szeretetről szóló tanokat, és hisz a szeretet vitathatatlan erejében, mégis mindig belefut olyan kelepcékbe, ami egyáltalán nem illeszkedik egy szeretetalapú társadalom lélekpontjaihoz.

Mindig az adott nap befolyásolása dönti el, hogy kit mennyire tartunk szerethetőnek, és mi magunk mennyire vagyunk szerethetőek. Ma amikor felébredtem, csak a szürke felhőket vettem észre, aztán belerohantam a napba, viszonylag szótlanul, és hirtelen megoldani kellett olyan dolgot, ami nem volt a terveim között.

A szeretet teljesen másodlagossá vált az emberek számára.

Ahogy belenéztem a visszapillantó tükörbe miközben rohantam egyik pontból a másikba, szinte láttam a tekintetemben a “vihart”, és a csapkodó villámokat. Nem tudtam nyugodt, békés és szeretetteljes maradni, holott este úgy aludtam el, hogy annak éreztem magamat.

Aztán ahogy leültem a laptopom elé és elkezdtem írni , csodával határos módon higgadni kezdtem és beismerni magamnak, hogy a szeretet illúzióját kergetem 42 éve. Azt hiszem, miután magamból indulok ki, hogy az jár nekem, amit adok másoknak. Valahol így is van, de általánosságban véve, nem biztos hogy akkor, úgy és olyan formában öltve érkezik meg, amikor én nyitott vagyok rá.

Szép lassan az ember rájön, hogy tudatossággal, ésszel olykor többre megy, mint mikor sóvárogva lesi, hogy a kilövellt szeretetcsóvái teljes örömmé alakuljanak.

A szeretet el tud késni. Kurvára el tud!

Pusztán csak azért, mert hagyjuk, hogy elkéssen. Szarul, pocsékul időzítünk mi emberek. Hamarabb eszünkbe jutnak a testi szükségleteink, mint étel, ital, és egyéb, mint a lelki szükségleteink. Azt hisszük buta módon, hogy azt kilehet kerülni, ellehet ódázni és félretehető. Pedig nem. Az elkésett szeretet, az elfelejtett léleköröm mind-mind a buta ember fogsága. Az életben semmi nem lehet annyira fontos, mint amikor szeretve vagyunk és szeretve tartjuk a környezetünket. Erre ékes példa, hogy saját magunkkal sem vagyunk jó barátságban.

Gyötrés, túlzott elvárások, óriási mércék megugrása, hatalmas sikeréhség, és még nagyobb ,feleslegesen drága cuccok megvétele… ez manapság az ember alapvető pillére.
Aztán az emberi lény mindig keres valamit, kutat valamit, kapirgál, kiás, majd feltüzel és a legkisebb apró szeretmorzsából kenyeret dagaszt.

A világ leszarja a lelkek egészségét. 

Előbb küldd el a plázába vásárolni, előbb kéri, hogy kínozd soványra magad, mint azt mondja, hogy állj a tükör elé és kezdd el szeretni magad mindenhogy.

Szeresd magadban a kevésbé jó tulajdonságaidat és tegyél érte, hogy ne legyen belőlük túl sok.  Dehát az a fránya én központúság még ezzel is becsap. Azt hiszed azért mert nagy az egód szereted magad? Dehogyis. A nagy egó a nagy félelmek és a nagy lelki bizonytalanság földi helytartója. Aki mutogatja magát az nem ragyog, aki elvár az nem tud adni, aki szeretetet koldul az pedig valaha szeretett, csak útközben elhitte, hogy a lelki egészsége ostobaság, és inkább megkeményedett kicsit.
Szeretetért ordít a világ és ti még mindig azon tűnődtök, hogy hogyan lehetne elkerülni a szeretetet…

A szeretet nem fáj, a szeretet az, amitől egy hervadt virág is újraéled, amitől egy kutyus odabújik a lábadhoz, és amitől egy kisgyerek rád mosolyog. Add annak, aki képes elfogadni! 

Látszatból, üres lelkűekből, ridegségből úgyis van bőven…

Legyen a szeretet a te luxusod!

Azt úgysem tudják megvenni.
…és ne késs el!
…az olyan átlagos…

Ha tetszett a cikk nyomj egy like-ot és oszd meg!
Ismerőseid is értékelni fogják!

Köszönöm!
Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
hatásban tartás

A hatásba tartás avagy a kamu hírek jobban terjednek.

Amit talán senki nem lát teljesen tisztán az egy egyszerű dolog, mégpedig a “hatásban” tartás. Ma amikor Mónival elbeszélgettünk, mindketten egyetértettünk abban, hogy valami rohadtul megváltozott a világban.
Régebben, amikor mi fiatalabbak voltunk, akkor is döbbentünk meg néha az emberek cselekedetein, de manapság ez mindennapos.

Elolvasom »
életszerű élet

Életszerű életcél.

Azt hiszem a negatív önképpel rendelkező embernek mindig lesz egy zsigeri válasza, ami egyszerűen maga az ELUTASÍTÁS. Ezen a héten arra szeretnélek ösztönözni benneteket, hogy próbáljatok meg mélyen önmagatokba nézni! Ideje van ennek, főleg telihold környékén.

Elolvasom »