A legszűkebb környezete ő saját maga, és az azon túli környezete zömmel csak felszínes dolgokból áll. Az ember nem tud bonyolítani dolgokat, csak szeret bonyolítani. A káoszok alatt ugyanis mindig megvan a rend, és teljesen biztos, hogy így vagy úgy, de utat tör magának a letisztultság.

Sokszor látom, hogy az emberek mást okolnak a saját kudarcukért és évek múltán sem tesznek mást, csak mást okolnak a kudarcukért. Sokan hiszik, hogy mást hibáztatni, mást okolni sokkal nagyobb fölény, mint elgondolkodni, hogy a másik vajon miért tart előrébb. De térjünk vissza a lényeghez!

Szükség van a rendre, és szükség van arra, hogy néha a dolgok a helyükre kerüljenek. Szükséges a párbeszéd, a megbeszélés, az átbeszélés, és olykor az analizálás is. Aki nem ül le magával szemben sosem beszélgetni, az másnak is csak a saját szarát szajkózza, mert önmaga számára sincs bátorsága a szembenézéssel. Szerintem a legnehezebb, magunknak bevallani a dolgokat, utána az a legnehezebb, hogy bevalljuk olyanoknak a dolgokat, aki megért minket, esetleg jól lecsesz, de mindenképpen bizalommal fordul felénk….

És ha mindezek közül csak az egyik van meg, ahogyan nálam volt, akkor nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek…:)

SZÜKSÉG VAN A kommunikációra, mert az égiek üzenetét sem fogod meghallani, ha nem figyelsz a belső hangodra, nem ismered önmagadat jóban, rosszban, és elzárkózol minden elől! A múlt csak bekacsint, elköszön, és olykor segít megérteni mindazokat a dolgokat, melyekből kiderül, hogy milyen csodálatosan tud az ember fejlődni, hogyha akar.

Legyetek bátrak, vállaljátok be önmagatok előtt mindazt, amit évek óta hurcoltok!
OTT, azon a PONTON kezdődik mindenhez az igazi megoldás……❤️