A WomenŐ egy írásos világ, mely rámutat azokra a hézagokra egy nő, egy férfi életében, melyet kijavíthat, ha van hozzá bátorsága!
Nálam a túlzott alázat ideje ért véget, és a túlzott elfogadás.
Én magam nagyon nehezen dolgoztam fel évek óta azt, hogy néhány kliensem számára az én időm, és az én lelkivilágom teljesen másodlagos, és borzasztóan nehezen kezeltem azt, hogy teljesen visszaélnek néhányan (szerencsére erősebb a korrekt mezőny) a jóindulatommal.
Azt éreztem sok esetben a saját üzletemben, hogy egy olyan ember vagyok, akit a vendég az érkezésekor már “ maga alá helyez “.
Tudjátok ez hasonló azzal, mint mikor beállsz a drogériában a futószalaghoz, a szalag végén ott van a lány aki kasszázik, de nem köszönsz neki előre, hanem felpakolsz minden cuccot és teljesen hidegen hagy, hogy ő is ember, és járna neki egy alapvető tisztelet.
Sokszor láttam ezt , amikor előttem vásárolt valaki, hogy valóban képes volt úgy kifizetni a cuccát, hogy a dolgos kis nőnek annyit nem mondott, hogy szia, de annyit pláne nem, hogy köszönöm.
Ezt lehet tovább fűzni, és ha személyesebb emberi kapcsolatot teremtesz az ilyennel, előbb vagy utóbb kibújik a szög a zsákból, hogy valójában te hova is sorolódsz az emberi hierarchiában nála.
Az érzékenység erre hozott éleslátást. A cirkusz (COVID) elején elmondtam, leírtam, hogy most minden emberből kifog jönni a legrosszabb énje is, és nagyon durván megfog mutatkozni, hogy kinek kivel van dolga és ki az, aki felfoghatatlanul, de nem képes az újraépítésben sem tudásban, sem lélek szinten részt venni.
Most ha egyszerű módon kellene leírnom, akkor valahogy úgy írnám le, hogy van aki az összefogást keresi, és van aki a kifogást és van aki bizalmatlanságot. Ez pedig erősebb sztori most, mint egy politikai hovatartozás. Annyira lehet látni, hogy ki az, akinek számítasz, ki az aki Neked számít.
Annyira lehet érezni az emberek társaságában, hogy ki az, aki “barátként” üdvözöl és ki az aki csak muszájból.
Tegnap egy kedves férfi “vendégem”…hát mit is mondjak, egy kedves “férfi VIP vendégem” aki elég színvonalas életet él, mind emberileg, mind társadalmilag, azt mondta nekem, hogy nincs az a pénz amiért átverne valakit, és sokkal érzékenyebb lett a rossz ügyfélre, mint valaha.
Aztán persze elbeszélgettünk ennek tükrében, és láss csodát, ugyanazokat a tapasztalatokat ébresztette fel a beszélgetésben, mint amelyekre én is rájöttem ezen a tavaszon.
A türelem régóta túl nagy árat követel. A gyors döntések, gyors, határozott igenek és nemek ideje jött el.
A gyors építkezések, a gyors reakciók, a gyors összefogás és a gyors elhatárolódás. Aki felült egy viharfelhőre és onnan várta esőkabátban a megoldásokat, az most, ma megdöbbenve tapasztalhatja, hogy aki a viharban bőrig ázott és ott várta meg míg kisüt a nap, már nem kiváncsi rá. Sajnos ez lett.
Megszakadt az emberekben a türelemlánc és megszakadt az emberekben a buta reménykedés. Aki rosszul bánt a másikkal, az most még rosszabbul bánt, és aki jól, az még jobban tette mindezt.
A bizalmatlanság akkor rombol, hogyha olyasvalakire pocsékoljuk aki bennünk sosem bízott csak használt minket valamire. Annak áramoltasd önmagad összes képességét, tapasztalatát aki arra érdemes! Aki ott volt veled ebben a világháborúban. Nincs többé ádáz hierarchia. Meg kell érteni, hogy szeretet van, vagy szeretet nélküliség.
Egyik sem rangsor, csak lehetőség arra, hogy kialakuljon egy másik világnyelv.
Te melyiket választanád? A bizalmatlanságot?
