Rengeteg írás született az elmúlt évek alatt. Most jött el az idő, hogy egy helyen, könnyen hozzáférhető formában közzé tegyem.
Napról – napra kerülnek fel a régebbi bejegyzések, érdemes vissza jönni és ismét szétnézni, olvasgatni.
Amit talán senki nem lát teljesen tisztán az egy egyszerű dolog, mégpedig a “hatásban” tartás. Ma amikor Mónival elbeszélgettünk, mindketten egyetértettünk abban, hogy valami rohadtul megváltozott a világban.
Régebben, amikor mi fiatalabbak voltunk, akkor is döbbentünk meg néha az emberek cselekedetein, de manapság ez mindennapos.
Reggel kilenckor zsigerből ez jött nekem mára, és már megint nem véletlenül, mint utóbb kiderült…:) Az ember sokszor hiszi azt, hogy megtudja értetni másokkal azt amire valójában gondol.
Azt hiszem a negatív önképpel rendelkező embernek mindig lesz egy zsigeri válasza, ami egyszerűen maga az ELUTASÍTÁS. Ezen a héten arra szeretnélek ösztönözni benneteket, hogy próbáljatok meg mélyen önmagatokba nézni! Ideje van ennek, főleg telihold környékén.
Na jóóóól van most már “férfiak”….elég lesz!
Esküszöm én évek óta próbálok ítéletmentesen hozzá állni a párkapcsolatokhoz. De évek óta egyre jobban kiveri a biztosítékot egy fajta kapcsolati modell, ami szerintem lassanként a tankönyvekbe is bevési magát.
Hogy van az, hogy egy bizonyos embercsoport igenis építi a kapcsolatait, és vigyáz rájuk, egy másik rétegnek meg egy barát vagy társ pontosan csak addig tart az életében, amíg kiveszi belőle a hasznát?
Az életben a legfontosabb dolog az éleslátás és az, hogy a belső ösztönünkre mindig hallgassunk! Már nagyon sokszor téma volt az írásaim kapcsán, hogy az emberek mennyire sokféle módon próbálják önmagukat sokkal jobb tulajdonságokkal felruházni és sokkal erősebbnek láttatni másoknál magukat, mint amilyenek valójában.
Július van, mégis olyan, mintha minden hónap hasonló lenne, dacára annak, hogy nyár van. Ma igazán jólesett picit kevesebbet dolgozni, még akkor is, hogyha feladatokból sosincs hiány.
Miután magunk mögött kell hagynunk végre egy jó nagy adag “tanulságot”, így végre megüresedik a hely a jó dolgok teremtésének.
Ma elkezdtem írni egy mások posztot, de valamiért nem lett kerek….
Az oka, hogy miért nem lett kerek, pusztán azért volt, mert ma nem ezt kell Nektek írnom. Az, hogy kell, utálomszó, de ma kell, ma muszáj…
Aztán hogy szeressük egymást, hogyha gyakrabban állunk harcban egymással, mint egymás mellett? Ritkán adatik meg, hogy áramoltatva szerethetjük egymást.
Annyira szeretem amikor azt mondják, hogy “ engedd el “! Ahhoz, hogy eltudj engedni dolgokat, tudjátok mi kell?
Az, hogy qrvára belefáradjatok a küzdelmekbe. AZ. Van aki harcosnak születik, van aki nem. Aki harcosnak születik átmegy a falon is, ha a célja úgy kívánja.
Sok ember megsínylette a mögöttünk álló időszakot és szerencsére elég sok ember állított fel új célokat, tapasztalatai tükrében.
Egy erős megtapasztalás azonban van, mégpedig az, hogy sokkal érzékenyebbek lettünk, már aki tényleg átlényegült a nehezebb erőpróbákban.
Nincs általános igazság, hogy miként kellene újraépülnie az egyénnek és a világnak, de ami tény, hogy lejárt az ideje annak, amikor mindent csak úgy eltűrünk másoktól.
