Hát akkor beszéljünk egy picit az “újabban” létrejött szorongásról!
Péntek este egy elég mély témát kezdtünk el feszegetni Ingriddel, amiben szót kapott a szorongás, mint állandósult tünet.
Rengeteg írás született az elmúlt évek alatt. Most jött el az idő, hogy egy helyen, könnyen hozzáférhető formában közzé tegyem.
Napról – napra kerülnek fel a régebbi bejegyzések, érdemes vissza jönni és ismét szétnézni, olvasgatni.
Péntek este egy elég mély témát kezdtünk el feszegetni Ingriddel, amiben szót kapott a szorongás, mint állandósult tünet.
Eszter, tudja maga nagyon tud lelkesedni emberekért, aztán egy idő után kiderül róluk, hogy nem azok akiknek hitte őket!
Ezt mondta tegnap egy kedves, idősebb vendégem, és én rögtön rávágtam, hogy Igen Éva, Önnek igaza van!
Ha jobban belegondolsz azon ami már megtörtént veled nem igazán tudsz változtatni, de tanulhatsz belőle!
Ami nekem az idei évben a legnehezebben ment az a panaszkodás hallgatása. Akárhogy pörgetem vissza az évet, szinte kivétel nélkül találok benne olyan pontokat, amikor tehetetlenné tett, és blokkolt engem mások panaszkodása.
Akiben vágy van, annak van joga mindent az univerzumtól megrendelni.
Akiben vágy van, annak van joga az univerzum ajándékait meglelni.
Akiben vágy van, annak joga van minden vágyát életre kelteni.
Amit talán senki nem lát teljesen tisztán az egy egyszerű dolog, mégpedig a “hatásban” tartás. Ma amikor Mónival elbeszélgettünk, mindketten egyetértettünk abban, hogy valami rohadtul megváltozott a világban.
Régebben, amikor mi fiatalabbak voltunk, akkor is döbbentünk meg néha az emberek cselekedetein, de manapság ez mindennapos.
Reggel kilenckor zsigerből ez jött nekem mára, és már megint nem véletlenül, mint utóbb kiderült…:) Az ember sokszor hiszi azt, hogy megtudja értetni másokkal azt amire valójában gondol.
Azt hiszem a negatív önképpel rendelkező embernek mindig lesz egy zsigeri válasza, ami egyszerűen maga az ELUTASÍTÁS. Ezen a héten arra szeretnélek ösztönözni benneteket, hogy próbáljatok meg mélyen önmagatokba nézni! Ideje van ennek, főleg telihold környékén.
Na jóóóól van most már “férfiak”….elég lesz!
Esküszöm én évek óta próbálok ítéletmentesen hozzá állni a párkapcsolatokhoz. De évek óta egyre jobban kiveri a biztosítékot egy fajta kapcsolati modell, ami szerintem lassanként a tankönyvekbe is bevési magát.
Hogy van az, hogy egy bizonyos embercsoport igenis építi a kapcsolatait, és vigyáz rájuk, egy másik rétegnek meg egy barát vagy társ pontosan csak addig tart az életében, amíg kiveszi belőle a hasznát?
Az életben a legfontosabb dolog az éleslátás és az, hogy a belső ösztönünkre mindig hallgassunk! Már nagyon sokszor téma volt az írásaim kapcsán, hogy az emberek mennyire sokféle módon próbálják önmagukat sokkal jobb tulajdonságokkal felruházni és sokkal erősebbnek láttatni másoknál magukat, mint amilyenek valójában.
Július van, mégis olyan, mintha minden hónap hasonló lenne, dacára annak, hogy nyár van. Ma igazán jólesett picit kevesebbet dolgozni, még akkor is, hogyha feladatokból sosincs hiány.
Miután magunk mögött kell hagynunk végre egy jó nagy adag “tanulságot”, így végre megüresedik a hely a jó dolgok teremtésének.