Hát akkor beszéljünk egy picit az “újabban” létrejött szorongásról!
Péntek este egy elég mély témát kezdtünk el feszegetni Ingriddel, amiben szót kapott a szorongás, mint állandósult tünet.
Péntek este egy elég mély témát kezdtünk el feszegetni Ingriddel, amiben szót kapott a szorongás, mint állandósult tünet.
Eszter, tudja maga nagyon tud lelkesedni emberekért, aztán egy idő után kiderül róluk, hogy nem azok akiknek hitte őket!
Ezt mondta tegnap egy kedves, idősebb vendégem, és én rögtön rávágtam, hogy Igen Éva, Önnek igaza van!
Ha jobban belegondolsz azon ami már megtörtént veled nem igazán tudsz változtatni, de tanulhatsz belőle!
Ami nekem az idei évben a legnehezebben ment az a panaszkodás hallgatása. Akárhogy pörgetem vissza az évet, szinte kivétel nélkül találok benne olyan pontokat, amikor tehetetlenné tett, és blokkolt engem mások panaszkodása.
Akiben vágy van, annak van joga mindent az univerzumtól megrendelni.
Akiben vágy van, annak van joga az univerzum ajándékait meglelni.
Akiben vágy van, annak joga van minden vágyát életre kelteni.
Amit talán senki nem lát teljesen tisztán az egy egyszerű dolog, mégpedig a “hatásban” tartás. Ma amikor Mónival elbeszélgettünk, mindketten egyetértettünk abban, hogy valami rohadtul megváltozott a világban.
Régebben, amikor mi fiatalabbak voltunk, akkor is döbbentünk meg néha az emberek cselekedetein, de manapság ez mindennapos.
Reggel kilenckor zsigerből ez jött nekem mára, és már megint nem véletlenül, mint utóbb kiderült…:) Az ember sokszor hiszi azt, hogy megtudja értetni másokkal azt amire valójában gondol.
Azt hiszem a negatív önképpel rendelkező embernek mindig lesz egy zsigeri válasza, ami egyszerűen maga az ELUTASÍTÁS. Ezen a héten arra szeretnélek ösztönözni benneteket, hogy próbáljatok meg mélyen önmagatokba nézni! Ideje van ennek, főleg telihold környékén.
Na jóóóól van most már “férfiak”….elég lesz!
Esküszöm én évek óta próbálok ítéletmentesen hozzá állni a párkapcsolatokhoz. De évek óta egyre jobban kiveri a biztosítékot egy fajta kapcsolati modell, ami szerintem lassanként a tankönyvekbe is bevési magát.
Hogy van az, hogy egy bizonyos embercsoport igenis építi a kapcsolatait, és vigyáz rájuk, egy másik rétegnek meg egy barát vagy társ pontosan csak addig tart az életében, amíg kiveszi belőle a hasznát?
Az életben a legfontosabb dolog az éleslátás és az, hogy a belső ösztönünkre mindig hallgassunk! Már nagyon sokszor téma volt az írásaim kapcsán, hogy az emberek mennyire sokféle módon próbálják önmagukat sokkal jobb tulajdonságokkal felruházni és sokkal erősebbnek láttatni másoknál magukat, mint amilyenek valójában.
Július van, mégis olyan, mintha minden hónap hasonló lenne, dacára annak, hogy nyár van. Ma igazán jólesett picit kevesebbet dolgozni, még akkor is, hogyha feladatokból sosincs hiány.
Miután magunk mögött kell hagynunk végre egy jó nagy adag “tanulságot”, így végre megüresedik a hely a jó dolgok teremtésének.
Ma elkezdtem írni egy mások posztot, de valamiért nem lett kerek….
Az oka, hogy miért nem lett kerek, pusztán azért volt, mert ma nem ezt kell Nektek írnom. Az, hogy kell, utálomszó, de ma kell, ma muszáj…
Aztán hogy szeressük egymást, hogyha gyakrabban állunk harcban egymással, mint egymás mellett? Ritkán adatik meg, hogy áramoltatva szerethetjük egymást.
Annyira szeretem amikor azt mondják, hogy “ engedd el “! Ahhoz, hogy eltudj engedni dolgokat, tudjátok mi kell?
Az, hogy qrvára belefáradjatok a küzdelmekbe. AZ. Van aki harcosnak születik, van aki nem. Aki harcosnak születik átmegy a falon is, ha a célja úgy kívánja.
Sok ember megsínylette a mögöttünk álló időszakot és szerencsére elég sok ember állított fel új célokat, tapasztalatai tükrében.
Egy erős megtapasztalás azonban van, mégpedig az, hogy sokkal érzékenyebbek lettünk, már aki tényleg átlényegült a nehezebb erőpróbákban.
Nincs általános igazság, hogy miként kellene újraépülnie az egyénnek és a világnak, de ami tény, hogy lejárt az ideje annak, amikor mindent csak úgy eltűrünk másoktól.
Úgy látom még mindig nem működik rendesen a felébredés. Óriási sztori ez az “egész” a világtörténelemben. Pontosan megmutatja, hogy kinek mi a legnagyobb problémája, egyéni szinten és ezáltal a világra való hatását illetően is. Nos mi történik.
Az ember akkor ír könyvet amikor úgy van a dolgokkal, hogy nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek.
Nekem ezen a héten kissé bekacsintott a múlt, és nyugodtan állíthatom, hogy méltóságteljesen vizsgáztam ebből a témakörből. Már amikor bekacsintott, akkor nagyon mély hálát éreztem a szívemben.
Amikor gyerek voltam én rajongtam a külföldi cuccokért. Milka csoki, Nutella, Ritter Sport, és persze a koptatott farmer is. Mindig arra vágytam, hogy egyszer annyit ehessek Milka csokiból amennyit csak bírok és nem annyit, amennyi jut.
Azt érzem elkezdődött valami. Már csak néhányan kapaszkodnak a biztonságnak hitt félelmükben, melyet napról-napra oszlat szét az az energia, ami tettekre ösztönöz. Nincs mellébeszélés, cselekedni kell.
A lelki újrakezdés bizony sokkal nehezebb, mint az a rutin, melyben az ember nap, mint nap elevickél. A lelki újrakezdés szerintem mindenben a legnehezebb. Azt mondják, hogy olykor állj meg és várj, míg utolér a lelked. Hát azt hiszem, az ember addig tartja magát, mármint az erősebbik típus, ameddig csak tudja, de aztán jön a páccs.
Tegnap felvette velem a kapcsolatot egy “hölgy” aki az olvasóim között volt. Egy baráti beszélgetésnek indult, öt percet kért tőlem. Teljesen jókedvűen álltam a dologhoz, eszembe sem jutott, hogy mire megy ki a játék.
Hányan dolgoznának, ha lenne munkahelyük? Hányan dolgoznak akiknek van munkahelyük? Hányan dolgoznának akiknek volt munkahelyük, van is, de elhatárolódnak a munkavégzéstől? És hányan dolgoznának azok közül, akik eddig dolgoztak, de tőlük határolódtak el a kliensek?
Ha nem lenne Tinder, és egyéb társkereső “rovat” akkor az emberek kénytelenek lennének megismerkedni egymással! Amikor óvodában Zolika megrúgott már a négyéves társaim összekuncogtak előttem és elkezdtek csúfolni, hogy bibibiiii szerelmesek vagytok egymásba bibibiiii.
Amolyan Welcome Szia volt az érzés, magamnak. Hát igen. Régen nem írtam, pláne nem “womenőt” 🙂 . Ez sem az már. Ez már a második eresztés, hiszen az elsőből könyv született, méghozzá az én könyvem.
Az hogy milyen volt azt szavakban nem lehet összefoglalni! Aki nem volt ott az bánhatja egész életében…..de a Womenő könyv megy és megállíthatatlan!
Aki eddig úgy érezte hogy nem jönnek neki össze dolgok, aki eddig úgy gondolta hogy neki csak a szegénység jutott, aki eddig csak reménykedett de a vágyai elkerülték, AZOKNAK és mindenkinek szóljon ez a dal!
Fogadjátok sok szeretettel! Legyen mindenkinek csodás hete,olyan amilyennek megálmodta!🦋❤🕉👼🍀💞🌞🏝❗🙏👩🏽💻👩🏽💻👩🏽💻
Jó emberek!!!!! Mert aki itt van velem az nem lehet másmilyen!!!!❤❤❤❤❤❤
Szeretnék megosztani veletek valamit!
Mint tudjátok rövidesen a kezembe foghatom életem első kinyomtatott könyvét. Meghoztam ezzel kapcsolatosan egy nagyon fontos döntést.