A WomenŐ egy írásos világ, mely rámutat azokra a hézagokra egy nő, egy férfi életében, melyet kijavíthat, ha van hozzá bátorsága!
Nem szeretem ezt a szót, hogy kell, mert túl direkt, és túl erős, és néhányan azt gondolják, felszólítom őket arra, amit nem szeretnének.
De sokszor csodás kifejezőeszköz , megmozdítani azokat, akik csak a partvonalról néznek a semmibe.
Amikor egyedül vagyok az autómban, jobbára önfejlesztő hangos könyveket hallgatok. Egyik nap ismét így volt, és a depresszióról szólt. Arról, hogy a depresszív ember sokszor megakarja úszni a dolgokat. A depresszív ember túl gyakran fél és túlságosan kerüli az életet. Én nem tudom, hogy ez otthonról hozott tulajdonság avagy sem, de nagyon igaz.
Az egyiknek vannak problémái, és évekig megmaradnak ugyanazok a problémái, a másiknak vannak problémái, és megoldja őket, vagy megpróbál felülkerekedni rajtuk. A két ember között pusztán a cselekvésükben megmutatkozott viselkedés a különbség, nade az nem kicsi különbség. Így, ebben a formában osztható fel kettő pólusra a világ. Az egyik viszi magát akár a saját hátán, a másik pedig még attól is fél, hogy a másik a hátára kapja és átsegítse.
Fél, mert jöhet a szél, fél mert eleshet, fél, mert több a lépcső, fél mert túl mély az árok, fél mert ismeretlen a terep és fél, mert mindig fél. Ha most lenne egy varázspálcám én eltűntetném a félelmet a világból, a tudatokból, és ha rohadt nehéz is lenne, de bizony a lelkekből is! De nincs, ezért írok, ezért próbálom elmondani így, vagy szavakban is ,ha úgy adódik. Ideje van magunk mögött hagyni a félelmet és ideje van átgondolni, hogy mit tanított ez nekünk! Szeretném hinni, hogy az emberek képesek változni, és szeretném hinni, hogy befejezik végre ennek a világrettegésnek az életben tartását!
A rettegés a fék, a rettegés rombolja az egészséget és a rettegés az, amire úgy látom túl sokan képesek. Aki megakarja úszni az élet dolgait, annak megannyi csodájával és szépségével együtt, az időszerű, hogy odébb álljon, messzebb picit mindazoktól, akik bátorságot, erőt, tudást képviselnek és akik képesek arra, hogy átugorják az akadályokat, ha nem is elsőre, másodszorra biztosan. Nincs baj azzal, ha valaki félős, és depresszív is, elfogadható számomra, de sajnos be kell látni, hogy az emberi lét halmazokból áll. A hasonló a hasonlót vonzza, akár a csepp, meg a tenger.
Óriási döntések, óriási megoldások, óriási létrehozások, de ebben benne rejlik az óriási emberi átrendeződések halmaza is. Higgyétek el nekem, a gyógyulni vágyó embertömeg nem óhajt olyanhoz igazodni aki rettegtet a facebookon! Akiben van ma egy cseppnyi jó érzés, az nem osztja már tovább ezt az őrült állapotot, nem tartja életben szavaival, önmagából kisugárzódó iszonyatos rettegésenergiával, hiszen gondol másra is, másokra is, és a világ valódi gyógyulására is.
Kérdezem én, hogyha leültök a tükör elé, és egész álló nap szembe kellene néznetek mindazzal, amit esetleg másoknak mondtatok, mint negatív gondolatmenet az elmúlt hónapokban, kibírnátok könnyedén azt? Nem hiszem. Azt hiszem a hatodik percnél kezdenétek dürohamot kapni, önmagatok viselkedésének a felismerésétől. És ez itt a kulcs mindenhez. Erre jöttek rá sokan, hogy minden összefügg mindennel. A szó, a gondolat, a mondat, energia, mind-mind egyenként. Kapja a szomszéd, kapja az ismerős, kapja a kolléga, kapja az üzletben az eladó, kapja a város, az ország, Európa, a Világ és a FÖLD.
Egy porszemnek tűnhetünk, de mégis van egy isteni rend, ami úgy illeszt mindenkit, mint egy mozaikot.
Felelősségünk közös, de egyénileg kezdődik. Én azt javaslom fejezzétek be a rettegést, mert be KELL fejezni! Ennek így értelme, jövője nincs. Vagy beálltok és tesztek, vagy lemaradtok. Mindegy, hogy ki mit választ, de ami biztos, hogy az optimisták megtanultak egy nagyon fontos dolgot egy életre! Mégpedig azt, hogy a depresszívek mindig azon munkálkodnak, hogy az optimisták rosszul érezzék magukat, és szüntelenül vissza szeretnék cibálni őket arra a rossz szintre.
Az optimisták pedig túl gyakran pazarolják az energiájukat arra, hogy a pesszimistát meggyőzzék arról, hogy milyen sokra képesek ők is és túl sokszor próbálták felruházni a pesszimistát életerővel is. A tündérmese itt véget ért. Nincs több vesztegetni való energia, elfogyott.
A halmazok stabilizálódnak, mindenki maga dönt, melyiket választja!
