A WomenŐ egy írásos világ, mely rámutat azokra a hézagokra egy nő, egy férfi életében, melyet kijavíthat, ha van hozzá bátorsága!
A testvéremmel mindig gondosan elosztottuk az “import szajrét”, és persze én megettem az egészet amit “meghagyott”. 🙂 Ez számomra az egyik legemlékezetesebb dolog “abból az időből”. Aztán arra is emlékszem, hogy sokszor hallottam azt a szót, hogy maszek. XY maszekol. A maszekok voltak a mumusok, máig nem értem miért. Aztán ahogy lekerült rólunk az iskolaköpeny és kikerültünk abba a világba amiről fogalmunk nem volt, hirtelen másnak láttuk azt, amiben felnőttünk. Hát bocsánat, de látni akartam a tengert, és igen, nem akartam én azt, hogy csak akkor egyek finom csokit ,amikor azt becsempészi valaki az NSZK-ból!
Sokmindent utáltam régről, de stabilnak tűnt, és ez a stabilitás azonnal szertefoszlott amikor kiderült, hogy az én szakmám bizony nem a klasszikus alkalmazotti létre van kitalálva. Tudjátok az volt a legdurvább 23 évesen, hogy el kellett döntenem, hogy dolgozok fillérekért, vagy kockáztatok és lesz ahogy lesz, bizonytalanságban.
Ma már sok ember szerint, nekem könnyű, hiszen stabil a munkahelyem. 🙂 Csak milliók tömkelegébe került, hogy ne kelljen minden hónapban rettegni, hogy a főbérlő kirakja a szűrömet a fodrász cuccaimmal együtt, de nem baj, nekem könnyű, ez a lényeg! 🙂 Azért könnyű, mert kitartásból és szorgalomból annyit dolgoztam, mint hat másik ember, és egyszer csak megvettem a kis váramat, ami gyakorlatilag egyfajta stabilitást és aggódásmentességet adott számomra. Erről csak azoknak van fogalma akik vállalkoznak. Azoknak nincs, akik bárhová elszegődnek dolgozni pénzért.
Sokminden a feje tetejére állt most, és amikor azt mondtam, hogy most mindenkiből előjön a legrosszabb énje is, akkor nem tévedtem cseppet sem.
Aki vállalkozik az gyerekek qrva sokat kockáztat. Nincs ezzel baj, hogy mi, a mi fajtánk ezt vállalta, és azt is vállaltuk, hogy megpróbálunk új irányt mutatni, megpróbálunk egy felvilágosultabb gondolkodást “terjeszteni” és egy újabb, összefogottabb, komplettebb, motiváltabb helyzetet teremteni . De 19 év vállalkozói múlt után teljes mellszélességgel állíthatom, hogy EZ NEM SIKERÜLT!
Ma 2020 legkeményebb pontján az emberek zöme a munkára még mindig úgy tekint, mintha szívességet tenne ezzel másoknak. Az emberek zöme azt hiszi, hogy MINDEN JÁR! Jár a szabadidő, jár a luxus, jár a kényelem, jár a nyugodt munkahelyi légkör és persze jár a busás fizetés is. Megértem, hogy sokan ebben az ideológiában nevelkedtek, és valóban elhiszik, hogy ez a normális, de szeretnék szólni, hogy mindezek mögé a mai világban elég kevés lesz, ha ellopod a gémkapcsot az irodából, késve jársz be a munkahelyedre, egész nap csetelsz és igazából hó elején már hánysz attól, hogy be kell menned dolgozni, és kvázi elvárod, hogy a tulajdonos legyen a te kiskutyád, akit akkor viszel ki pisilni, amikor Neked tetszik és nem akkor, amikor neki kell.
Tudom-tudom, nem minden ember egyforma. Szerencsére így is van, ezért tud még valahogy működni ez a világ. De ez az időszak egy vonal is egyben. Elmondom mindazoknak, akik eddig nem tudták, vagy csak gondoltak erről valamit, hogy a normális vállalkozók többsége kőkeményen melózik azon, hogy megmaradjanak a munkahelyek, vállalkozások, üzletek. A normális vállalkozók többsége, mégha nem is tud hatalmas fizetést adni jelenleg, akkor is a megoldáson dolgozik. A normális vállalkozók többsége éppen ügyfeleket szerez, próbálja betömni a lyukakat, és nem azon tépelődik, hogy miként csesszen ki a saját vállalkozásával, ha már sokkal, de sokkal többet invesztált bele, mint azok, akik neki valaha dolgoztak.
Tudom ám, hogy örök törvény, hogy az alkalmazottak mindig jobban tudják mit hogyan kellene, de én sosem értettem, hogyha valakiben annyi ész van, és olyan rátermettség, akkor miért nem csinál magának ő saját vállalkozást, miért nem invesztál, kockáztat, küzd és dolgozik még akkor is, mikor más pihen?
Aki vállalja, ahogy én is, annak ez a létformája. Olykor beinvesztál egy vagyont a cégébe, és megvárja, míg az valamikor, egyszer csak vissza nem térül számára. Akinek rögtön megtérül egy vállalkozó befektetése, az kizárólag az alkalmazott lesz! Hányszor volt, óóó Istenem, hogy annyit áldoztam a szalonra, hogy egy qrva fillérem nem maradt, de az alkalmazottam síelni ment, és bulizni, én meg haza az üres zsebemmel. Tudjátok mit csinált mikor már jó ideje ott volt nálam? Meglopott.Nem vallotta be a bevételt, eltitkolta. Bizony! Kihasználta azt a tényt, hogy megbízok benne, hogy kifizetem a fizetését, odaadom a szuper krémeket, amivel dolgozhat, bejelentem, befektetek, veszek gépeket, stb., de 16:00-kor már átöltözve indult ki az ajtón, még véletlenül sem vállalta el a 15:45-ös szemöldökszedést.
Munkaidőben amiben neki megkellett volna dolgoznia azért, hogy a vállalkozásom gördülékenyen menjen, és neki hosszútávú, biztonságos fizetést tudjak adni. De ő nem, ő arra használta az eszét, hogy lopjon, nem arra, hogy egyre több ügyfél jöjjön és netán, a jutaléka növekedjen és én se járjak rosszul. Járjak én rosszul, fektessek be milliókat, ő meg majd lop. Gondolom lopott az anyja, meg az apja is,
gondolom náluk ez volt a minta. Aztán mikor rájöttem, hogy lop, én voltam a szemét, hogy elzavartam. Nahát! Mégis mit kellett volna tennem? Megkérni, hogy okozzon még több kárt, mert nekem belefér? Ez egy régi történet volt, de tudnék írni frissebbet is, csak nincs hozzá kedvem.
Nem kell itt politikailag köpködni sem a sárgáknak balra, sem a pirosaknak jobbra, mert ez a brigádszellem egy őskövület maradt. Már másodperc alatt felhívhatod Kanadát az interneten, már Olaszországból három nap alatt itt van amit megrendelsz, már utazhatsz a világ bármely pontjára, de a szocializmus megmaradt az agyakban…. Csak ezt veszem el tőle, csak azt nem csinálom meg, csak elsunnyogom, csak elviszem, csak beteget szimulálok, csak ez, csak az és kész is a káosz egy vállalkozás életében.
Én a mai napon kikérem a magam és korrekt vállalkozó társaim nevében azt, hogy minden ember, aki megtehetné, hogy dolgozik terheli a munkanélküli hivatalokat a segélyekért, továbbá kikérem magamnak, hogy bárki egyetlen szóval is becsmérelje a munkahelyét, mert az most kevesebbet, vagy másképp tud bért fizetni, és legfőképpen kikérem magamnak azt, hogy olyan emberek tegyék tönkre vállalkozások életét, menetét, fejlődését, akik egyetlen forint hasznot nem tesznek hozzá egy cég életéhez, és azt meg teljes egészében kikérem magunknak, hogy ebben a terheltebb helyzetben, bárki ne azzal foglalkozna munkaidejében ami a munkahelyének előnyt jelent és nem hátrányt.
Vérlázító, ahogyan emberek viselkednek, és vérlázító, hogy azoknak akik azt hittem “kinőtték” ezt a régi rendszert, semmi mást nem tudnak, csak ugyanúgy viselkedni. Akinek nem inge, ugye nem öltözik fel ebből sem, na de akinek inge, az szálljon magába és szégyellje magát!
A minap mesélte egy kedves vendégem, hogy átvizsgálást tart a cégnél, ahol dolgozik. Az egyik “kolléga” a saját fizetését nem termeli ki, holott termékeladás a specialitása az “úrnak”, de ennek ellenére a cégautót vidéken tankolja, ahova a munkája nem szólítja, csak a “rokonai” és elszámoltat a céggel egy 100 Forintos ásványvizet, mint költség, aminek a bevallása, macerája, stb-je 500 Forintba kerül.
Szóval. NORMÁLISAK NÉHÁNYAN DE KOMOLYAN? Magyarország ejnye-bejnye, mikor akarsz te valóban rendszert váltani? Vagy ha akarsz is, ugyanazzal az észjárással, mentalitással nehéz lesz! Köszönöm mindazoknak, akik most is, mint mindig a korrektség mentén teszik a dolgukat! Minden tiszteletet megérdemeltek!
