Sajnos vagy hála Istennek egyre sűrűsödik az az energia, amelynek ideje lejárt. Így hát az állandó frusztrálódásnak is.

A minap végiggondoltam, hogy kik az életem legfontosabb szereplői és rájöttem, hogy az évek alatt elég jól sikerült kipucolni az ártalmas dolgokat.
 Aztán rájöttem, hogy valójában az ember mindig minden körülmények között önmagára a leginkább ártalmas. Az ostoba gondolatokkal, miszerint “úgysem fog sikerülni, nekem ez nem megy, nem érdemlem meg, ronda vagyok, kövér vagyok, öreg vagyok, túl fiatal vagyok, ügyetlen vagyok, képtelen vagyok, stb.”

Hiába olvasol te megannyi optimizmusról szóló tündérmesét, hogyha belül, a lelked mélyén tele vagy korlátozásokkal. Hiába írsz te önmegvalósító céllistát, hogyha elutasítod a pénzt, a javakat, az erős testet, a harmóniát, a békét, a sikert vagy bármi mást.

Azt látom sokszor, hogy borzasztóan kihat rám mások élete, és negatív gondolkodása.

Alig talál manapság az ember olyanokat, akiknek a puszta élete motiválóan hatna rá. Szinte kihívás észnél maradni, és kihívás a célokat magunkban tartani, hogyha nem szeretnénk azt, hogy lehúzó energiákat kapjunk másoktól.

Az önmegvalósítás mindenkinek mást jelent. 

Van akinek az a jó ha állandóan szenvedhet, kínlódhat. Van akinek az, hogyha boldog lehet. A zsigeri elutasítás azonban féktelen tönkretétele mindennek. Hányszor de hányszor hallottam, hogy persze, te azt hiszed millioner vagy és úgy is viselkedsz. Igen azt hiszem, sőt. Biztos vagyok benne, hogy sosem lesz anyagi gondom, mert eldöntöttem réges régen.

Azt is eldöntöttem képzeletben, hogy tudok korcsolyázni, és mi történt? Ráálltam a jégre, miután letettem az önkorlátozó gondolataimat (elesek, beverem magam, ráesek a kezemre, stb.) és mentem a korcsolyával ahogy kell. Életemben nem volt azelőtt jégkorcsolya a lábamon, és bár triple áxelt nem ugrottam vele, de élvezhetően koriztam és nem estem el.

Így van ez minden mással is. 

És igen, ha kell millioner gondolkodással élek, ha kell ambícióval, ha kell erővel, hittel, és kitartással. Ezért hiszem azt, hogy csakis akkor működik a gondolat teremtő ereje, ha én saját magam, elhiszem valójában, hogy az nekem jár, az vagyok, azzá válok. Addig nem, amíg leírom a célfüzetembe, hogy veszek egy új autót, lefogyok 20 kilót és elindulok megkeresni a kedvenc tengerpartomat, de közben bevagyok szarva a karanténtól, attól, hogy miből lesz majd pénzem, és két pofára zabálok a hűtőből a sötétben, mert akkor senki nem látja.

Nálam nem működik a sanyarú diéta, mert ideges leszek tőle, és az számomra nem jó. De működik a sport ami feltölt, és nem érdekel, hogy van egy porckorongsérvem, mert gondját viselem és megtanult ő velem együtt élni. 
Az sem érdekel, hogy mások szerint az autóm szuper, mert ezt magamtól is tudom, éppen ezért ér sokat nekem is, és fog annak is, aki az új gazdája lesz, de attól még veszek új autót, pont olyat amire vágyom.

Mert az ember dönt önmaga felől, önmagáról és nem mindegy mi a döntés. 

Vezethetsz te szuperul vállalkozást, ami a legnagyobb menő a piacon külsőre, ha folyamatosan aggodalmaskodsz a pénz miatt, állandóan kirizisben vagy legbelül, és valójában rohadtul nem hiszed el a szíved mélyén azt, hogy ez bizony gigajövedelmet hoz létre Neked és bőségben tudsz élni általa.

Ahogy döntesz magad felől úgy reagál vissza rád a sorsod. Milyen meglepő igaz, hogy az imént gondoltam egy vendégemre és rá egy percre hívott is. Mert valahogy én meggyűlöltem a görcsölést. Megutáltam, hogy túl sok olyan tükröződésem volt az életemben, ami azt akarta elhiteti velem, hogy a csóróság az normális, a kövérség adottság és az álmodozás elront mindent, és csak a nélkülözés és a brutál kemény munka visz előre.
 Így választottam azt a szakmát amit szeretek, és amit szeretek abban kiteljesedhetek és sikeres lehetek, mert nekem az a jó. Nekem valahogy olyan volt a családmodellem, amiben alapon elhitették velem, hogy kisebb testvérként csak kevesebb lehetek a nagyobb testvéremhez képest.

Ez volt évekig az én karmám, amiben bevallom nehezen vergődtem. Ez is döntés kérdése lett végül. Úgy döntöttem, hogy én is érek annyit, ezáltal lemorzsolódtak azok, akik szerint hálátlan vagyok, mert e genetikai sorrend a helyénvaló.

Az életünk tényleg megannyi döntés hatásának eredménye. Ha állandóan tépelődsz, hogy mi a helyes irány, és valójában belül csak a helytelen irányt óhajtod megtapasztalni, akkor szerinted mire jutsz? Szerintem semmire. Azt fogod észrevenni, hogy sínylődsz, nincsenek elért eredményeid amitől jól fogod érezni magadat, sőt, egyenesen ostorozni fogod magad azért is, hogyha egy álomcélra túl sokat költöttél.

Hányszor látom ezt is atyaég. Jó volt nagyon az étel, de nagyon drága volt. Hát akkor egyél rosszat olcsón! Szerintem. Ez sem egy okos dolog, hogy az ember eldönti, hogy most jól fogja érezni magát és kész, de amint kifizette a rá valót már rögtön görcsölni kezd, hogy túl sokba került.

 Nem hiszel magadban, hogy visszaáramlik hozzád a pénz? 

Akkor minek írsz céllistát? Ezek szerint rettegve, félve, aggódva. Ugyanez a helyzet egy diétával is. Komolyan elhiszitek, hogy normális dolog állandóan sanyargatni magatokat, majd amikor megesztek egy falat édességet, akkor bűntudatotok lesz ezerrel? 
A bűntudat hizlal a legjobban, nem a falat csoki kérem szépen. Egyél minőségi ételt, sokszor keveset, igyál sok vizet és mozogd ki magadból a szar gondolataidat, máris jobban leszel! Ezek fényében van még kérdés a céllistával kapcsolatban? Van még rossz beidegződés, félelem bennetek?

Ha van, akkor menj vissza a cikk elejére és olvasd el újra, ha nincs akkor irány a lelki-mentális takarítógép használata. Pucold ki végre az elutasítást, ami tönkretesz és illeszd be az életedbe a terveidet félelmek nélkül!
Ugyanez igaz arra a bizonyos témára is, amire már sokszor utaltam, mégpedig arra, hogyha magamat nem szeretem, akkor majd mások fognak engem szeretni, vagy én másokat tudok szeretni? 
Dehogy tudok, dehogy fognak! Hát ők az én tükörképeim! kb., mint a pénztárcám.

Welcome Augusztus, legyél császári minőségű mindazok számára akik szeretik az életükből kivenni a jót….tehát nekem is! 🙂