A WomenŐ egy írásos világ, mely rámutat azokra a hézagokra egy nő, egy férfi életében, melyet kijavíthat, ha van hozzá bátorsága!
Na ugye, mennyivel intelligensebb egy négyéves, mint egy “felnőtt”. Egy tiszta érzésvilágú lény, pontosan látja a szemei előtt a játszmákat, különböző beállított effektek nélkül. Az igazi ismerkedés ha hiszitek ha nem, nem tud kimenni a divatból. Jöhetnek itt százával is az online csatornák, akkor sem.
Az ember hódolhat kedvére ennek az újfajta ide-oda húzogatós “mecsezős” butaságra, na de kérem szépen! 99-en írtak a barátnőmnek 10 perc alatt. Ez a szám azért egy röpke vasárnap délután igencsak magas adat, hiszen nem ő volt az egyetlen aki fél órára regisztrált.
Százával mennek el egymás mellett az emberek az utcán, a tömegközlekedéseken, autókban, de belebuzultak a mobilba és azt hiszik ott fog lecsapni Ámor, ezért rá sem néznek másokra, csak a kijelzőre. Én feltételezem, hogy nagyon sokszor látták már egymást az emberek személyesen, vagy ültek egymás mellett itt-ott, úgy hogy fogalmuk sem volt róla, hogy ők már Tindereztek vagy cseteltek más társkeresőn. Nem tudom hova vezet ez, de totális érzelmi kiégéshez biztosan tökéletes irány.
40 éves az 50 éves, kövér az életben aki vékonyra fotózza magát, és természetesen párkapcsolatban él az elvált szingli. Hát órási! 🙂 És akkor ezek az emberek szeretnék ha normális társuk lenne! Induljunk már egy picit ki önmagunkból! Ha én már rögtön becsapni óhajtom a közönséget, akkor én valójában ki vagyok?Nem véletlenül az az ember, aki először önmagát csapja be?
Az egyik haverom szerint a társkeresés arról szól a mai nőknél, hogy pénztárcát keresnek maguknak, de úgy, hogy tisztálkodni sem tudnak. Ezt ő tapasztalta rengeteg esetben. Az egyik barátnőmnél pedig az a tendencia, hogy nyavukkoló, önmagukat sikeresnek beállító üzletemberek panaszkodnak, és rettegnek egy személyes találkozótól, majd ha esetleg lesz olyan akivel összejön a személyes találkozás, akkor elkezdenek méregetni, latolgatni, tépelődni, matekozni. Jó vicc.
Honnan tudom, hogy ízleni fog a teste, ha az illatát sosem éreztem?
Honnan tudom, hogy tetszeni fog a csókja, ha a hangját nem igazán hallottam?
Honnan tudom, hogy jólesik vele bármit is csinálnom, hogyha csak arra hagyatkozom amit a kijelző mutat.
Számomra nagyon megdöbbentő, hogy mindkét nem nagyon alacsony önbecsüléssel rendelkezik. Ha nekem egy kijelzőn keresztül kell életre keltenem azt az ősi vágyat, melyet ember az emberhez vonz, akkor én erősen kiléptem abból a tudatból, hogy valójában egy érző ember vagyok.
Ez esetben azonban nem kell csodálkozni azon, hogy nem érek célt, de alaposan belehúzom magam egy olyan függési körforgásba amely nagyon hasonlatos a szenvedélybetegséghez. Állandó visszajelzést kutatva a lelkemmel semmit nem törődve, egy kapcsolatért nem megdolgozva, lehetek én tehetős, lehetek én istenien kinéző valaki, akkor is csak egy sivár sóvárgó maradok, lemaradva az életről, lemaradva arról, hogy megéljem nemiségemet és az ezzel járó izgalmakat.
A legszebb dolog, hogy az érzelmekre, a szeretetre mindenkinek szüksége van, de aki elhiszi, hogy egy kijelző adja meg neki mindezt, az vegyen ajándékot születésnapjára a telefonjának!
Nyissátok ki a szíveteket, a szemeteket, mert felhúztam a valódi kapcsolatok vitorláját!
