Kényelmetlen téma, mert azt hiszem nehezen beszélünk erről, nehezen nyílunk meg rá, mert a róla szóló dolgok is szorongást kelthetnek bennünk!
De amikor ez a téma feljön én nem rohanok el, és Neked sem ajánlom!
A szorongást meg kell érteni, és fel kell tudni ismerni!
Azonban ha mélyre ásol, vagyis egy cseppet körülnézel, a szorongás nagyon egyszerűen teljesen normális, hogy kialakult!
X generációs nőként élek, és nekem, aki áhítoztam a modern világra, és arra is, hogy tavasszal is ehessek banánt ne csak Mikulás környékén ,teljesen értelmezhetetlen és egyszerűen SOKK az amilyen hatásokkal már zajszinten is meg kell birkózni!
Ha megnézitek minden ember, akár az egészen picik is hordoznak magukkal elektromos eszközöket.
Ezeknek az eszközöknek van hangja, és van rezgése, sőt sugárzása is, ami mind-mind kering nap, mint nap körülöttünk.
Engem nagyon feltud bosszantani ha valaki aki a közelemben van folyamatosan aktiváltatja valamire a mobilját.
Mert van amikor szükség van rá, és van amikor nem!
Azonban egész álló nap azon lógni cseppet sem egészséges.
De ez az elektromos póráz, a sok elektroszmogjával együtt már valakinek fontosabb, mint az, hogy egyen vagy igyon, vagy például szexuális életet éljen.
Amikor elkezdtük használni, senki nem gondolta, hogy amilyen okos is egy ilyen eszköz, úgy csinál totál hülyét az emberekből.
Szüntelenül csinálja a zajt, és szüntelenül rezgést ad le, amitől idővel megtelünk.
A tiszta egyenes beszédet felváltotta az üzengetés, a találkozásokat a videóhívások, a szájról-szájra ajánlás helyett pedig azok a személytelen , olykor olyan buta megkeresések online módon, hogy az embernek feláll a hátán a szőr.
És az X generáció és annak elődei szépen-lassan túlcsordultak ezzel a sok csicskáztatással, ezzel a sok személytelenséggel, és ezzel a rengeteg lüktető, dübörgő impulzussal, aminek a zöme felesleges.
Anyukám, aki rengeteget olvas mindig megkérdezi tőlem, hogy éppen mit olvasok, és én kínosan bevallom neki, hogy éppen semmit.
Mert két hónapja semmit.
Mert mire mindenkinek válaszolok, visszaírok, elküldöm emailben, megveszem online addig lemegy a nap és vibrál a szemem.
….és engem fel is idegesít a századik üzenet, mert nem hagy a jelenben lenni.
Egy adott munkaidőben tízszer annyi inger ér ami nem úgy kapcsolódik a munkámhoz , hogy nagyon muszáj annak benne lennie, de mégis benne van!
És aki az internet körében létezik egész nap, és neki az a normális, ő nem gondol arra, hogy a kreatív elmémet és az elmém által létrehozott dolgokat ki -be kapcsolgatja bennem a kósza kérdésekkel.
Régen….ugye nem is túl régen, eszébe nem jutott egyetlen kliensnek sem, hogy vasárnap képekkel bombázzon, hogy majd milyen hajat szeretne, mert nem volt rá lehetőség.
Tudták az emberek, hogy mi szól róluk és mi nem, és nem volt elvárás, hogy a munkaidődön túl is mások dolgával foglalkozz.
Amikor az én ingerküszöböm fölé esnek az ilyen dolgok, általában ott azon a ponton búcsút is szoktam venni a másiktól, mert képtelen vagyok hajfestés alatt, előtt, közben litániákra válaszolni és terápiázni embereket online, hétvégén pedig pláne nem.
A szorongást az efféle emberek is kitudják váltani belőlünk, sőt, jobbára ők.
Akik erőszakosak, nem vesznek figyelembe, cserben hagynak, vagy éppen leskelődnek utánunk!
De az ígérgető , bizonytalanságot generáló emberek is okozhatnak nyomasztó érzéseket!
És manapság a bizonytalan emberből sokkal több van, és a bizonytalan elégedetlenből is!
Munkám során tű élesen megmutatkozott, hogy a bizonytalan emberrel ideig-óráig van csak tennivalóm.
Egész egyszerűen nem bírom eltűrni, és türtőztetni sem igazán tudom magamat, hogyha tötymörgő, szöszmörgő emberrel kell összekapcsolódnom!
Mindez általában ki sem állja az idő próbáját!
A tempót , azt a pluszt ki sem bírja a másik, én pedig azt nem bírom ki, ha valaki emberi fejlődésre képtelen!
Ez is okozhat oda-vissza szorongást!
A lassú nem bírja a tempósat, a tempós nem bírja a lassút.
És ez a nagy felfedezés manapság, hogy energia szempontjából óriási a leszakadás és az elszakadás.
Vegyünk egy példát!
Ha te aktív vagy, netán sportolsz, seperc alatt elintézel dolgokat, akkor te hátráltatásként fogod megélni, hogyha valaki nem tartja kicsit sem a lépést veled.
De azt, aki mindenben szuttyog, és sosincs ereje, annak te aki gyors és fürge vagy zavaró leszel, mert olyat tudsz, amit ő nem akar megtanulni!
Tehát a gyors és a lassú között mindig lesz egy olyan belső feszültség ami előbb vagy utóbb külön-külön is mindegyikben szorongást fog kelteni!
A lassú ember általában elfecsérli, pazarolja az időt, a gyors pedig egy napból 18-at minimum aktívan tölt!
A testsúlyproblémák zöme is a tempó nem helyes beállítása miatt alakul is!
Ha megnézed a rugalmas, fürge embereket észreveszed, hogy szánnak időt arra is, hogy a saját testüket, és szellemüket is karban tartsák.
Nem várnak arra, hogy a sült galamb a szájukba repüljön, hanem mennek, erősödnek, és mégha fáradtak is, gyorsabban regenerálódnak!
Náluk nincs kecmec, a lassúnál pedig a kecmec van.
Amikor sorban kell állnom, én mindig kiszolgáltatottnak érzem magamat, ezért jellemzően szorongani kezdek!
Nem értem, hogy egy reptéri becsekkolásnál miért nincs ott már az utasok kezében az útlevél mikor a pulthoz érnek, nem bírom nézni, hogy a biztonsági ellenőrzésnél miért nem veszik le előre a kabátjukat, és kiver a víz attól, hogyha valaki szabálytalankodik és ezért engem feltart!
Tehát bennem a szorongást simán aktiválja az, hogy türelmetlen vagyok mindazokkal, akik nem körültekintőek és előzékenyek.
Pont az én típusomnak találták ki az online kasszát, mert nem akarom megvárni, míg kétszer visszaszalad az előttem vásárló még ezért meg azért.
Az én szorongásom fő oka a szoros időbeosztásom, ami perc alapú.
Tehát aki hátráltat az engem nyomaszt.
Nyomaszt a tömeg, és nyomaszt a kosz.
Nyomaszt a vibráló fény, és a rossz zaj.
Mást pedig én nyomasztok, mert tempót igénylek, tisztaságot, kellemes embermennyiséget, és se túl hideget, se túl forrót.
Tehát az aki az én generációmhoz és ehhez a generációs szemléletmódhoz tartozik, annak mindig dolga, célja, feladata, elintéznivalója van, és nem ér rá!
Így ha kizökkentik akkor szorongani kezd!
A legnagyobb szorongást keltő dolog a meg nem értettség érzése, és az érzelmi elbutulás.
Ahogy nő az internet állandó fogyasztása, úgy szűnik meg az ember személyisége!
A zöme másokkal foglalkozik, másokat les állandóan, és másokat kritizál.
Csak egy apró, pici réteg az, aki önmaga fejlődése miatt használja ki az internetes információkat.
És ez a másik fontos szorongást keltő dolog…..
Ha olyan dolgokkal foglalkozol ami nem a te dolgod, és nem kapcsolódik szorosan a szellemi, érzelmi fejlődésedhez, akkor enervált leszel még jobban!
Cseppet sem lesz inspiráló számodra az, hogy végigpörgetsz haszontalan emberekről videókat, vagy a Redditet lesed ahonnan mindenkiről ömlik a szar!
Nem kell belőlem kiindulni, de én edzéseket, és motiváló dolgokat nézek.
Egyáltalán nem fókuszálok arra, hogy ki milyen életet él, és a múltból átmenetileg ott tartózkodott embereket is kiszoktam penderíteni a privát oldalamról.
Mert nem a létszám kell, hanem a minőség!
Mindenhol!
Bennem szorongást kelt, ha illendőségből olyanokat kell tűrnöm amit legszívesebben elfelejtenék!
És ha legszívesebben elfelejteném, mert rossz érzést kelt bennem, akkor mit tehetek?
Hát továbblépek rajtuk!
Úgy az interneten, mint az internet nélkül!
Az ember azt hiszi, hogy mindent kibír, és a szorongás pont azt jelzi , hogy nem!
Tegye fel a kezét aki nem szorong hogyha nyugodt környezetben, csendben, vagy éppen egy kellemes zenét hallgatva éppen rajzol vagy főz?
Soha életemben nem szorongtam ha olyan környezetben voltam, ahol az energiák megfelelőek voltak!
Tehát adódik a kérdés, hogyha éppen szorongsz, szorít egy helyzet, akkor vajon milyen fizikális térbe kerültél, és ki diktálja a tempót!
Jó elmélkedést kívánok Nektek!
És bocsi, ha valakinek túl görbe ez a tükör, de nem kamuzni jöttem az oldalra!
