Néha kell pihenni, még ha csak pár órát is. Néha szükséges nem a séma szerint menni, hanem eltérni a rendszertől és a feladatoktól.
Jócselekedettel indult a mai napom is. Gyakran már fel sem kapom a fejemet, ha valakinek segítek, csak mások mondják, hogy jééé, te mindenkin segítesz akinek csak tudsz.
Tudjátok másoknak segíteni jó dolog, még akkor is ha az emberek zöme hálátlan bunkó is.
Segíteni másoknak azt jelenti, hogy te már előrébb vagy, többet tudsz, jobban reagálsz dolgokra és szívesen osztod azt meg az arra rászorulókkal.
De délután, amikor sétáltam a Nagykörúton és azt vettem észre, hogy külföldiektől koldul egy roma nő, akinek a hasában gyerek van és a babakocsijában is, felment az agyamban a szar.
Bevallom úgy oldottam meg a problémát, látva a külföldiek tanácstalan arcát, hogy elkezdtem hozzájuk angolul beszélni és gyakorlatilag megkértem őket, hogy hagyják a nőt magára. Fákingoltam rendesen. Tudjátok mit éreztem? Azt, hogy ciki, hogy én is ugyanolyan magyar vagyok, mint az a kéregető, koszos nő.Ahogy sétáltunk tovább már a külföldi párral, kijött belőlem egy gondolat.
Elmondtam nekik, hogy én is magyar vagyok, de én dolgozom, harcolok, fürdök és vannak céljaim, és eszembe sem jut soha mások pénzét vagy tudását elkérni, ellopni.
Azt is elmondtam nekik, hogy akiket én ismerek, zömmel rendes magyarok és nekünk kellemetlen, hogy Budapest belvárosában ilyen megtörténik, holott ezek az emberek semmit nem tesznek, csak elkérik a másét.
Megkértem őket, hogy ne adjanak pénzt az ilyeneknek, hanem menjenek el inkább egy jó étterembe, és egyenek egy finomat!
Az autómban ülve is azon tűnődtem, hogy mennyivel egyszerűbb lenne bemenni segélyért kuncsorogni, mint az, hogy megpróbálsz jó szakember lenni és korrekt ember.
Egyszerűbb, sokkal egyszerűbb lopni, átverni, megtéveszteni, becsapni másokat, de mégis van egy fura érzés bennem az effélékkel, akik mindezt megmerik tenni.
Olyan kevesek ők. Olyan gyengék, olyan szégyenteljesek, olyan kínosak. Mert szerintem borzasztó kínos felnőtt emberként úgy “teljesítményre” szert tenni, hogy amögött kizárólag a kamu van. Egy felnőtt ember kerülhet rossz élethelyzetbe, nade mindig?
Mert ez a típus, akitől engem kiráz a hideg, valamiért mindig olyan élethelyzetbe kerül ahonnan szerinte nincs más megoldása, csak a becsapás.
Büszkén ültem az autómban, és persze hetek óta vonszolt fáradtságom társaságában csak arra tudtam gondolni, hogy milyen baromi jó érzés valakinek lenni. Valaki úgy leszel, hogy senki sem voltál. Nem volt semmid, csak hitvallásod, de az olyan erős volt, hogy szorgos munkával haladtál előre és előre. Nem csaptál be másokat, még akkor sem, hogy könnyebb lett volna az út, és nem is volt olyan napod, amely arra irányult volna, hogy agyafúrtságodat eddzed, a tudásod helyett.
Az agyafúrt ember, nem véletlenül agyafúrt és nem agyas. Az agyafúrt mindig rést keres a másik ember agyán, hogy majd ügyesen kihasználva átlépdeljen rajta, persze csakis az aktuális hasznát szem előtt tartva.
Az agyafúrt nem segít, nem ad, nem tesz, csak lop.
Lopja az energiádat, az idődet, a tudásodat és a kapcsolati tőkédet. Máshoz nem ért, és nem is fog soha érteni.Jobb dolog nem így lenni, hanem valakiként. Valaki, akire számíthatsz mert okos, szorgalmas, erős, hittel teli, igaz, és korrekt mindennél többet ér, és több is jut neki.
Sajnos ahogy sűrűsödik ez a sok rossz energiájú ember vergődése, úgy látható egyre jobban, hogy milyen előnyben részesíti a rendeseket az Univerzum.
Azt mondják, hogy úgy levágják mostanában a jókról a hitványt hogy seperc alatt olyan lesz, mintha azelőtt sosem ismerték volna egymást.
Én hiszem azt, hogy az energiák sürítésésben nemcsak hogy levágják, hanem teljesen különálló lényekként is fogják őket kezelni, ugyanis nincs helyük az új világrendben.
Az effélék a világ teljesen hátrányos, lemaradt, rossz, pöffeszkedő vérszívói, melyekre semmi szükség.
Sem úgy, mint eltartottakra, sem úgy mint tanítandó emberekre.
A tanulás, a fejlődés ugyanis egyéni cél, és aki felnőttként még mindig ott tart, hogy másokat fosztogasson akár anyagilag, akár lelkileg, azt el kell távolítani és hagyni kell őket megéhezni.