Ez egy nagy tévedés.
Az emberek csakis lelki, érzelmi, értelmi szintjükhöz képest hajlandóak megérteni a dolgokat. Ezért van számtalan esetben az, hogy valakire rászólunk, hogy nagyon flegma, majd zsigerből még flegmábban visszaszól az illető, hogy ő nem flegma.
A tiszteletet kevesen gyakorolják, és még kevesebben óhajtják megtanulni. Tisztelet nélkül nincs semmi. Még egy vajas kiflit sem sikerül normálisan megvenni. Ha mindig azt hiszem, hogy a másik rosszat akar nekem, akkor abban a hitben fogok maradni.
Az pedig saját felelősségem. Saját döntésem, hogy kit milyennek óhajtok látni. Ha mindenkitől okosabbnak és szuperebbnek hiszem magamat, akkor biztosan kijár majd az élettől egy-két saller, amit borzasztó csalódásnak fogok megélni. Mert hát ilyen sok ember. Nem lehet velük egyességre jutni, csakis az önös érdekek mentén képesek mozogni.
Tegnap éhesen csináltam végig a napot, aminek mára meglett az eredménye. Rájöttem, hogy nem tudok mindent felügyelni, észben tartani és odafigyelni rá.
ÉN is EMBER vagyok. És nekem most elég volt a terhelésből!
Elég volt abból, hogy jófej legyek, alapos és iszonyú rendes mindig. Elég volt abból, hogy állandóan megbocsássam másoknak ha szar fejek, szarul állnak a dolgokhoz. Van egy pont mindenkinél ami olykor eljön és határvonalat húz. A határvonal pedig bármekkora lehet, annak mértéke szerint ahogy éppen megelégeljük az emberek viselkedését. Mindig tolerálni kell ha a másik elfelejt valamit, szétesik, felületes, vagy éppen nemtörődöm?
NEM! Nem kell.
Odébb lehet tolni az efféléket és meghagyni őket abban a hitben, hogy úgyis szuperek. Nem várunk egymástól sokat, de azt mindenképp mindenkinek tudnia kellene, hogyha egyénileg hozza a jó rezgést, talán mások nem szívnak állandóan a szar rezgésük miatt.
Kicsit elegem van a társadalom azon rétegéből akik szerint az erősek majd mindent elintéznek helyettük és persze jópofát vágnak a gyenge, allűrös, sikamlós, kifogásolható életükhöz. Ha majd egyszer mindenki jól akar rezegni, akkor nem lesz többé kétség afelől, hogy létezik egy közös felelősség és egy közös cél.
