Rengeteg írás született az elmúlt évek alatt. Most jött el az idő, hogy egy helyen, könnyen hozzáférhető formában közzé tegyem.
Napról – napra kerülnek fel a régebbi bejegyzések, érdemes vissza jönni és ismét szétnézni, olvasgatni.
Úgy látom még mindig nem működik rendesen a felébredés. Óriási sztori ez az “egész” a világtörténelemben. Pontosan megmutatja, hogy kinek mi a legnagyobb problémája, egyéni szinten és ezáltal a világra való hatását illetően is. Nos mi történik.
Az ember akkor ír könyvet amikor úgy van a dolgokkal, hogy nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek.
Nekem ezen a héten kissé bekacsintott a múlt, és nyugodtan állíthatom, hogy méltóságteljesen vizsgáztam ebből a témakörből. Már amikor bekacsintott, akkor nagyon mély hálát éreztem a szívemben.
Amikor gyerek voltam én rajongtam a külföldi cuccokért. Milka csoki, Nutella, Ritter Sport, és persze a koptatott farmer is. Mindig arra vágytam, hogy egyszer annyit ehessek Milka csokiból amennyit csak bírok és nem annyit, amennyi jut.
Azt érzem elkezdődött valami. Már csak néhányan kapaszkodnak a biztonságnak hitt félelmükben, melyet napról-napra oszlat szét az az energia, ami tettekre ösztönöz. Nincs mellébeszélés, cselekedni kell.
A lelki újrakezdés bizony sokkal nehezebb, mint az a rutin, melyben az ember nap, mint nap elevickél. A lelki újrakezdés szerintem mindenben a legnehezebb. Azt mondják, hogy olykor állj meg és várj, míg utolér a lelked. Hát azt hiszem, az ember addig tartja magát, mármint az erősebbik típus, ameddig csak tudja, de aztán jön a páccs.
Tegnap felvette velem a kapcsolatot egy “hölgy” aki az olvasóim között volt. Egy baráti beszélgetésnek indult, öt percet kért tőlem. Teljesen jókedvűen álltam a dologhoz, eszembe sem jutott, hogy mire megy ki a játék.
Hányan dolgoznának, ha lenne munkahelyük? Hányan dolgoznak akiknek van munkahelyük? Hányan dolgoznának akiknek volt munkahelyük, van is, de elhatárolódnak a munkavégzéstől? És hányan dolgoznának azok közül, akik eddig dolgoztak, de tőlük határolódtak el a kliensek?
Ha nem lenne Tinder, és egyéb társkereső “rovat” akkor az emberek kénytelenek lennének megismerkedni egymással! Amikor óvodában Zolika megrúgott már a négyéves társaim összekuncogtak előttem és elkezdtek csúfolni, hogy bibibiiii szerelmesek vagytok egymásba bibibiiii.
