Segíts vagy ne segíts?
Július van, mégis olyan, mintha minden hónap hasonló lenne, dacára annak, hogy nyár van. Ma igazán jólesett picit kevesebbet dolgozni, még akkor is, hogyha feladatokból sosincs hiány.
Jó dolgok teremtése.
Miután magunk mögött kell hagynunk végre egy jó nagy adag “tanulságot”, így végre megüresedik a hely a jó dolgok teremtésének.
Szeretet, másképp nem megy!
Ma elkezdtem írni egy mások posztot, de valamiért nem lett kerek….
Az oka, hogy miért nem lett kerek, pusztán azért volt, mert ma nem ezt kell Nektek írnom. Az, hogy kell, utálomszó, de ma kell, ma muszáj…
Az emberek zömének pusztán szeretetre van szüksége.
Aztán hogy szeressük egymást, hogyha gyakrabban állunk harcban egymással, mint egymás mellett? Ritkán adatik meg, hogy áramoltatva szerethetjük egymást.
Nem leszel te más csak egy hülye!
Annyira szeretem amikor azt mondják, hogy “ engedd el “! Ahhoz, hogy eltudj engedni dolgokat, tudjátok mi kell?
Az, hogy qrvára belefáradjatok a küzdelmekbe. AZ. Van aki harcosnak születik, van aki nem. Aki harcosnak születik átmegy a falon is, ha a célja úgy kívánja.
A bizalmatlanság rombol.
Sok ember megsínylette a mögöttünk álló időszakot és szerencsére elég sok ember állított fel új célokat, tapasztalatai tükrében.
Egy erős megtapasztalás azonban van, mégpedig az, hogy sokkal érzékenyebbek lettünk, már aki tényleg átlényegült a nehezebb erőpróbákban.
Nincs általános igazság, hogy miként kellene újraépülnie az egyénnek és a világnak, de ami tény, hogy lejárt az ideje annak, amikor mindent csak úgy eltűrünk másoktól.
Ma egy csepp ismétlés következik. Te hogy rezegsz?
Úgy látom még mindig nem működik rendesen a felébredés. Óriási sztori ez az “egész” a világtörténelemben. Pontosan megmutatja, hogy kinek mi a legnagyobb problémája, egyéni szinten és ezáltal a világra való hatását illetően is. Nos mi történik.
Bekacsint a múlt.
Az ember akkor ír könyvet amikor úgy van a dolgokkal, hogy nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek.
Nekem ezen a héten kissé bekacsintott a múlt, és nyugodtan állíthatom, hogy méltóságteljesen vizsgáztam ebből a témakörből. Már amikor bekacsintott, akkor nagyon mély hálát éreztem a szívemben.
A szocializmus hálójában. A vállalkozó ellenség.
Amikor gyerek voltam én rajongtam a külföldi cuccokért. Milka csoki, Nutella, Ritter Sport, és persze a koptatott farmer is. Mindig arra vágytam, hogy egyszer annyit ehessek Milka csokiból amennyit csak bírok és nem annyit, amennyi jut.
A rettegés örök próbatétel.
Azt érzem elkezdődött valami. Már csak néhányan kapaszkodnak a biztonságnak hitt félelmükben, melyet napról-napra oszlat szét az az energia, ami tettekre ösztönöz. Nincs mellébeszélés, cselekedni kell.
